Az idő múlik. És hogyan vagyunk mi ezzel? - Tudatos Öregedés workshop Hollandiában

“Not everything that is faced can be changed, but nothing can be changed until it is faced,”

„Nem minden változik meg attól, hogy szembenézünk vele – de amihez nem merünk közel menni, az sosem fog változni.”

James Baldwin, amerikai író és aktivista

Miért olyan nehéz beszélnünk az öregedésről, és mit nyerhetünk azzal, ha mégis megtesszük?

Sokszor teszik fel nekem a kérdést, hogy mikor érdemes elkezdeni foglalkozni az öregedéssel. Mikor kezdünk el öregedni? Negyvenévesen? Ötvenévesen? Hatvan fölött?

A válaszom az, hogy már a megszületésünkkel elkezdünk öregedni, de csak később válik ez „témává” az életünkben. És bár az öregedés mindannyiunk életének része, mégis mind a mai napig tabunak számít őszintén beszélni róla.

Az öregedéshez sokszor a hanyatlás, a veszteségek, a betegségek és a halál képét társítjuk. Miközben ez is része, az öregedés nem kizárólag az életünk utolsó szakaszáról szól, hanem egy egész életen át tartó folyamatról, amelynek során folyamatosan változunk, fejlődünk, alkalmazkodunk, veszítünk és új lehetőségeket fedezünk fel.

Az öregedéshez való viszonyunkat ráadásul erősen alakitják a kultúránkban meglévő társadalmi elvárások, előítéletek és hiedelemek, amelyeket életünk során magunkba szívunk.

Társadalmi nyomás, előítéletek és hiedelmek

Nemrég egy nemzetközi konferencián az öregedéssel kapcsolatos élményeinkről és tapasztalatainkról vezettem egy beszélgetést, mintegy 40 résztvevővel.

Ami különösen megérintett, az az volt, hogy a téma milyen erősen foglalkoztatta a harmincas-negyvenes résztvevőket is. Számukra az öregedés sokszor nem a testi változásokról vagy az időskorról szólt, hanem arról, hogy vajon ott tartanak-e az életükben, ahol „kellene”.

„Harmincéves elmúltam, és nincs komoly párkapcsolatom, saját otthonom, és egyáltalán nem tudom, lesz-e valaha gyerekem. A környezetem pedig folyamatosan érzékelteti velem, hogy kifutok az időből. Közben a közösségi médiából az ömlik rám, hogy maradjak fiatal (kinézetre és belsőleg is), és élvezzem az életet. Ha csak meghallom azt a szót, hogy öregedés, elfog a szorongás” osztotta meg az egyik résztvevő.

Az életkorunkkal kapcsolatos társadalmi nyomás azonban nem tűnik el később sem. Csak más formát ölt.

Ötvenes éveinkben megtapasztaljuk, hogy a munkaerőpiacon idősnek tekintenek bennünket. Hiába van mögöttünk több évtizednyi tapasztalat, könnyen szembesülhetünk azzal az előítélettel, hogy kevésbé vagyunk rugalmasak, nehezebben tanulunk új dolgokat, vagy nem tudunk lépést tartani a technológiai változásokkal.

Hatvan fölött egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a feltételezéssel, hogy fizikailag és szellemileg már kevésbé vagyunk képesek bizonyos tevékenységekre, akkor is, ha a valóságban semmi nem indokolja ezt.

Hetven fölött pedig sokszor már nem is kérdezik, milyen terveink, vágyaink vagy céljaink vannak. Mintha életünknek ebben a szakaszában már nem lenne dolgunk új dolgokat felfedezni, tanulni, alkotni, aktívan részt venni a közösség életében, vagy egyszerűen csak a saját elképzeléseink szerint élni.

Ezek az előítéletek nemcsak mások viselkedésében jelennek meg, idővel mi magunk is elkezdhetjük elhinni őket. Mivel pedig ezek az előitéletek gyakran negativak úgy szűkitik le a mozgásterünket  a hosszú életről való gondolkodásunkat, hogy talán tudatában sem vagyunk. 

Félelmeink az öregedéssel kapcsolatban

A társadalmi nyomáson és előítéleteken túl azonban az öregedéshez nagyon is valós, szinte mindannyiunkat érintő félelmek is kapcsolódnak.

Félhetünk az anyagi bizonytalanságtól, a magánytól, a fizikai és szellemi egészségünk meggyengülésétől, a kiszolgáltatottságtól vagy épp a szeretteink elvesztésétől. Attól, hogy nem találjuk meg a helyünket, szerepünket vagy jelentőségünket mások életében. Vagy egyszerűen attól, hogy az időnk véges és választanunk kell, mire akarjuk forditani.

Ezek olyan egzisztenciális félelmek, amelyek életünk különböző szakaszaiban más-más formában és intenzitással ugyan, de mindig jelen vannak.

Ezért is olyan nehéz közel menni az öregedés témájához, hiszen ott óhatatlanul is ezekkel a félelmekkel találkozunk. 

Párbeszédbe kerülni a félelmeinkkel

A Tudatos Öregedés workshopokon újra és újra megtapasztalom, mennyit jelent, amikor végre teret adunk ezeknek az érzéseknek, kétségeknek, kérdéseknek. Amikor nem elzárkózunk a félelmeink elől, hanem óvatosan, némi kíváncsisággal ránézünk arra, mi történik bennünk, gyakran ráébredünk, hogy a félelemtől való félelmünk nagyobb, mint maga a félelem tárgya. 

Mit jelent számomra az öregedés? Milyen érzések jelennek meg, amikor arra gondolok, hogy tíz, húsz vagy harminc év múlva milyen lesz az életem? Milyen képet hordozok magamban az idősebb emberekről? Honnan származik ez a kép? Mennyire tükrözi a saját megéléseimet, és mennyire a környezetemét, amelyben felnőttem?

Gestalt terapeutaként abban hiszek, hogy a változás egyik fontos feltétele a tudatosítás. Amíg nem látok rá arra, hogy mi történik bennem, addig sokszor észrevétlenül is a megszokott mintáim, félelmeim és hiedelmeim mentén döntök. Amikor viszont elkezdem felismerni ezeket, megjelenik a választás lehetősége is.

Ebben sokat segíthetnek a másokkal folytatott beszélgetések is. A különböző életkorú emberek tapasztalatai segíthetnek más szemszögből tekinteni az öregedésre, a félelmeinkre és előítéleteinkre. Egymás történeteiből inspirációt meríthetünk, és olyan lehetőségeket is felfedezhetünk, amelyekre korábban nem gondoltunk.

Hogyan alakíthatunk magunknak hosszú, tartalmas, aktiv életet?

Az öregedéssel kapcsolatos félelmeink egy részére van ráhatásunk. Dönthetünk arról, hogyan élünk, milyen kapcsolatokat ápolunk, hogyan gondoskodunk az egészségünkről, mire fordítjuk az időnket. Felelősséget vállalhatunk a döntéseinkért, és már ma tehetünk azért, hogy olyan jövőt alakítsunk, amelyben élni szeretnénk.

Ugyanakkor a jövő mindig bizonytalan. Nem tudhatjuk, milyen változásokkal, kihivásokkal vagy váratlan lehetőségekkel találkozunk majd. Ezért legalább ilyen fontos, hogy megőrizzük a rugalmasságunkat, képesek legyünk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és folyamatosan alakitani, igazitani a terveinket.

Ehhez azonban érdemes időnként feltenni magunknak néhány kérdést:

Mit jelent számomra a hosszú, tartalmas és aktív élet? Mire érdemes odafigyelnem ahhoz, hogy ez megvalósulhasson? És mit tehetek már ma, itt és most azért, hogy olyan életet éljek, amiben 20, 30 év múlva is jól érzem magam?

Ezek a kérdések harminc-, ötven- vagy hetvenévesen egyaránt fontosak, még ha a válaszaink változnak is az életünk során.

Bármennyi idősek is vagyunk, az öregedéssel érdemes itt és most elkezdenünk foglalkozni, hogy ne csak a távoli jövőnket alakítsuk, hanem akár már holnaptól szabadabban, bátrabban, több lehetőséget felismerve éljük az életünket.

Folytassuk személyesen!

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a Tudatos Öregedés – Félelmekből Lehetőség kétnapos, sajátélményű workshopon, ez alkalommal Hollandiában.

A két nap során lehetőségünk lesz biztonságos környezetben ránézni az öregedéssel kapcsolatos érzéseinkre, félelmeinkre és hiedelmeinkre, megismerni egymás tapasztalatait, és felfedezni, milyen lehetőségeink vannak tudatosabban alakítani az életünket.

A workshopra minden felnőttet szeretettel várok, életkortól függetlenül, hiszen mem kell megvárni, amíg „idősnek” érezzük magunkat ahhoz, hogy elkezdjünk tudatosan foglalkozni az életünk következő szakaszaival.

Időpont: 2026. január 29-30 (péntek-szombat) 9:00-17:00

Helyszín: Amszterdam vagy Amstelveen

Részletek és regisztráció: [regisztrációs link]

Részvételi díj (amely tartalmazza a kávé, tea és napközbeni snackeet):

Early bird (regisztráció november 30-ig): 220 Euro

Normál dij: 260 euro

Regisztráció a workshopra: erre a linkre kattintva

Ha kérdés merült fel, vedd fel velem a kapcsolatot.

Örülünk, ha velünk tartasz. És annak is, ha továbbadod a meghívást valakinek, akinek fontosak lehetnek ezek a kérdések.

Visszajelzések az előző workshopok résztvevőitől:

“Nagyon hasznos ránézni és kimondani, hogy is vagyok én ezzel a témával. A legmélyebb félelmeinket is kitenni nagyon jó érzés volt! Mindezt egy támogató, segítő, megtartó és szeretetteljes közegben. Én megtapasztaltam, hogy ezeket az érzéseket, hogyan tudom transzformálni és támogató, kreatív, tudatos öntámogató energiává, hozzáállássá alakítani!”

“Ez a két nap, egyrészt adott számomra meghitt együttlétet, másrészt felruházott tudással, felelőséggel, és annak lehetőségével, hogy strukturáltan átgondolva tudjak tervezni és tenni elkövetkezendő éveim fizikai és lelki minőségért.”

“Ez a workshop valami olyasmit adott, amire nem is tudtam, hogy szükségem van: a félelem helyett lehetőséget látni az öregedésben. Megértettem, hogy a szorongás abból fakad, ha nem nézünk szembe a változással – a tudatosság viszont erőt és felelősséget ad. Felelősséget azért, hogy már ma megtegyem, amit megtehetek egy szebb, bölcsebb idős korért.”

“A tudatos öregedés workshopon úgy néztünk szembe a félelmeinkkel, hogy az nem elrettentett, hanem megerősített. Ha másért nem, egy ilyen élményért érdemes elmenni, nem? :D

A hétvégén rájöttem, hogy akármilyen félelmekkel is élek az öregedéssel és a halállal kapcsolatban, nincs olyan téma, amivel ne lehetne dolgozni. A workshop abban segített, hogy átláthattam ezeket a témákat, tabuk nélkül beszélhettem róluk és egyfajta térképet kaptam, hogy hogyan is csináljam. A workshop óta egy teljesen másfajta idős korra készülök. Nagyon köszönöm! “

Hollandiában regisztrált Gestalt terapeuta, a Tudatos Öregedés (Hekate Conscious Ageing Foundation) társalapítója

Gestalt terapeutaként – és magam is életközépi változásban járva, két fiatal felnőtt anyjaként – hosszú évek óta foglalkozom az öregedés belső folyamataival és az ezekhez kapcsolódó önismereti munkával. A Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány társalapítójaként immár nyolc éve azon dolgozom, hogy újra fogalmazzuk az öregedésről szóló narratívát, és megteremtsünk egy tudatos, felelős döntésekre épülő megközelítést.

Klienseimmel végzett munkám és az alapítvány európai projektjei révén számos országban és kultúrában szereztem tapasztalatot arról, hogyan élik meg az emberek az öregedést, és milyen családi, kulturális történeteket hordoznak magukban róla.

Saját életutam és nemzetközi tapasztalataim egyaránt megerősítenek abban, hogy az öregedéssel kapcsolatos félelmek nem akadályok, hanem – ha párbeszédbe lépünk velük – olyan lehetőségek, amelyek egy tartalmasabb, ön azonosabb élet felé nyithatnak ajtót.

Milánkovics Miléna

A workshop vezetője és a folyamat támogatója,

Hollandiában regisztrált Gestalt terapeuta, a Tudatos Öregedés társalapítója.